Legújabb

Drogok, szeszek, szenvedélyek

MAGYARORSZÁG PÁLYÁZAT - eredményhirdetés

Magyarország-pályázat eredményhirdetés

Végére ért a tavaly ősszel induló pályázatunk, mely egyben az első lépés volt az ÚjNautilus új szellemi honfoglalásában. Szeretnénk megköszönni valamennyi pályázónak, hogy munkájukkal emelték pályázatunk színvonalát. Eredményhirdetés gyanánt három szöveget emelnénk ki, amelyek úgy érezzük, hogy kimagaslanak a többi közül.

A három győztes:
Kőrössi P. József: Marokháza
Merényi Krisztián: Városok alatt 
Szabó László Tibor: Körutazás

Gratulálunk!

Drogok, szeszek, szenvedélyek

A csupasz fekete gallyakkal szabdalt; Dédnagyanyám; Majdnem lemaradtam

A csupasz fekete gallyakkal szabdalt
 
 
A csupasz fekete gallyakkal szabdalt pirosság alatt
az ég csapatnyi varja
mélységében szállongva feketén kavarja
az izzó parazsat
 
a pernye
fölszáll és visszahull
a hidegségbe hol
épp ennyi vagy hogy nem vagy itt egy másik pokrócba tekerve.

Ibér ének; Farkasok órája; Annácskának

IBÉR ÉNEK
 
Testvér, Szent Jakab útján majd üzennek
rögök, szikrázó mozarab éjszakák,
tépett gyúnyában, cipők, szakadt lelkek
nyomát kövesd, s a déli fény illatát,
és üdvözöld a hit kiholtjait, kik
az arcukat megmártva üdv tavában

A történelmi krimi és a női történetírás (Nina Stein: Katalin leányai)

A történész és a detektív hasonlítanak egymásra. Mind a ketten – bízva a tények és a logikus gondolkodás erejében – bizonyítékokat, tényeket vetnek össze, múltban történt eseményeket rekonstruálnak. A kétféle „kutatómunka” hasonlóságát a regényírók is felfedezték. Ezért is forog oly sok népszerű történelmi regény cselekménye valamely „rejtély” vagy – uram bocsá’ – „bűnügy” felderítése körül. Természetesen a rekonstrukció annál izgalmasabb, minél több ellenség akadályozza a „kutatót” a nyomozásban. És máris ott vagyunk az összeesküvéseknél és a titkos társaságoknál.

 

Tiniálmát alussza

A Beach House, és a többi hasonlóan bénán szóló szobazenekar egészen más, bensőséges harmadik évezredet mutat, mint a futuristára fantáziált, sci-fik meg mindenféle kraftwerkek ihlette jövőkép. Az indie, maga minden ellentmondásával úgy lett az évezred első domináns irányzata, hogy – az internetnek köszönhetően - nem kellett feladnia az idézőjeles és az időzőjel nélküli függetlenségét. Felvetődik a kérdés: a punkzene után maradt romokon szerveződő, és mára kiteljesedő indie volna az elégtétel a kapitalizmus által bedarált zenekaroknak – és itt akár a Beatlesre is gondolhatunk -, és magának a rockzenének?
 

Morris Methales és Lang Ádám

Kibaszott rush! Hová züllik kis irodalmunk? Mi az életünk adjuk, belehasonlunk ebbe a kis országba. Majd kis kritikusok vesznek tolluk hegyére, és ítélnek meg önnön ürességük szerint. Egy szivacsosra szívott agy, ez a magyar kultúra feje: Budapest. Merénylet, ez az! – mondom kísérőmnek, aki a maradék rusht nyalogatja, majd bambán ismételgeti: merénylet, ez az. Ulrike Meinhof, kedvesem. Miheztartás végett adok neki egy csicskapofont – ekkor találkozik a tekintetünk. Nagyon ismerős. Az utolsó grádicson állunk. Én, Ő és az ország. A magyarok istenéhez megyünk tanácsért – határozok. Bevágódunk a Mustangba, betolom a Maps cédét, majd végtelenre állítom a When You Leave Me-t. Mintha robotpilótán lennénk, szakítunk egyenesen előre. Ráz a hideg, átfagy a Mustang, átfagy a pillanat, a pillanatba meg belefagy az ország.

Az ember, aki látta, amint a fiát felzabálja egy gyík

Jobb lett volna, ha meg se látja a gyíkot, hanem úgy találja az üres ágyat és a vértől csatakos ruhákat. Emberrablásra gondolt volna, vagy valami olyasmire, amit az újságban szokott olvasni. Ő csak egy visszeres lábú postás, aki naphosszat leveleket kézbesít. Ha kiáltana egyet, vajon elmenekülne a gyík?

Almeida Faria A hódító című regénye a genette-i narratológia tükrében

A Hódító a Sebestyén-mítosz elemeit hozza egy sajátos diszkurzív játékba, melynek legfőbb szabálya a mitikus szöveghalmazzal szemben tanúsított folyamatos irónia. A regény nem csak a Sebestyén-mítosz aktualizált újraírása; sokkal inkább annak jellegzetes paródiája, egy autentikus antimítosz, mely ízekre szedi, kifordítja az alapjául szolgáló mitikus hagyományt. Faria regénye a posztmodern portugál irodalom megkerülhetetlen alapműve, annak a kulturális mozgásnak az eredménye, mely a több mint ötven éves fasiszta diktatúra után felszabadult Portugáliában a nemzeti múlt és a nemzeti identitás radikális megkérdőjelezésével próbálta függetleníteni magát a kanonikus és elkoptatott hagyományoktól és történelemtől. 

Roncsolás, csont… elzártság (Csepregi János: Ímé, a test...)

A beavatkozás folyamatára való utalásként is többször feltűnik a kötetben a seb képe, amely emellett még a foghíjas száj, továbbá a csuklóba ütött szeg képére szintén rájátszik. Az előbbi, a foghíjas száj motívuma, egyrészt a „teljes lét” viszonylagosságát hangsúlyozza a keddben, másrészt az Apokalipszisben az elmúlás öregedés általi megvalósulását mutatja be. Az utóbbi, a csuklóba ütött szeg-motívum, beemeli Krisztus alakját, méghozzá úgy, hogy közben a roncsolás és a csont képeinek elválaszthatatlanságát állítja előtérbe.

Plazmás az égben

    – Szoktál emlékezni „arra”?

    – Gyakran. A tények és déjá vu bűvös mezsgyéjén vált alkotóelemmé bennem. Az a frakcionálóvá átalakított ódon szövödeépület, mint külön világ a peremvárosi diszharmóniában, félhomályos csarnokával, benyíló, szürkefalú termeivel, vacogó hűvösségével és kísértő melegségével maga volt a testet öltött anakronizmus, melyen át tovább teremtődnek a meg sem történtek is.