Irodalomtudomány

Irodalomtudomány, mint az irodalomtörténet provokációja.

Kategóriák:

Az irodalomtudomány hazánkban egyre rosszabb hírbe került s nem is ok nélkül; e tiszteletre méltó diszciplína és annak jeles képviselői ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy elegendő elméleti alap áll rendelkezésre egy, az irodalomtörténettel szembeni offenzíva kivitelezésére.

„Tartsd emlékezetedben Uram, mindezt az én Javamra!”

Kategóriák:

Bibliai típusok megjelenése Bethlen Miklós emlékiratában.

 

Az utóbbi években a Bethlen kanonizációban egy határozott fordulat kezd kibontakozni, mely abban ragadható meg, hogy az értelmezők  az emlékirattal kapcsolatban már nem az Önéletírásra, hanem sokkal inkább az Imádságoskönyvre helyezik a hangsúlyt.


A késő modern poétika jellegzetességei Dsida Jenő költészetében

Kategóriák:
„Szegény Erdély! Szegény irodalom!
Nyakába kötve irdatlan kolonca!”
 
Dsida Jenő: Tarka-barka strófák
 
Lezártnak tekintet életművek újraolvasása esetén szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az olvasói és értelmezői magatartásformákat gyakran meghatározzák azok az előítéletszerűen tételeződő megközelítésmódok, melyek az évek során az életmű értelmezésére, kanonizálására, irodalomtörténeti elhelyezésére tettek kísérletet.
 

Történetek a magyar irodalomból

Kategóriák:
Szilágyi István: Hollóidő
 
 Szilágyi István Hollóidő című regényének jelentésrétegei annak fényében tárhatóak fel, hogy a könyv lehetséges műfaji önreflexiói közül melyiket részesítjük előnyben a szöveg befogadásakor.

Tar Sándor: Az áruló – Ügynökügyek irodalmi színtéren (3. részlet)

Kategóriák:
1. Levélváltás besúgott és besúgó közt

Az Élet és Irodalomban elhíresült „Levélváltás besúgott és besúgó közt” után több kommentátor[1] mélységes undorát fejezte ki, tekintve, hogy Kenedi János, a „besúgott”, úgymond, előre megbocsát, és legott áldozatnak titulálja barátját: „a tettes pedig az Állambiztonsági Szolgálat”.


Tar Sándor: Az áruló - Ügynökügyek irodalmi színtéren (2. részlet)

Kategóriák:

A második világháború után a szocializmusra berendezkedett államok számára „a békés egymás mellett élés nem azt jelenti, hogy a két társadalmi rendszer közötti konfrontáció megszűnt. A harc tovább folyik a proletariátus és a burzsoázia, a világszocializmus és az imperializmus között a kommunizmus világméretű győzelméig.”[1] Ha pedig a „forró” háború eszközei már régen kizárattak ebből a küzdelemből, és a klasszikus hidegháború is elért lehetőségei határáig, akkor nem maradt más, mint az államok szintjéről a társadalom szintjére áthelyezni az akciók fókuszát, azaz: az állampolgárt tenni a belső politikai változások legfontosabb szereplőjének.[2]

Tar Sándor: Az áruló - Ügynökügyek irodalmi színtéren (1. részlet)

Kategóriák:

A hazai kultúrában az erősen meghatározó posztmodern esztétikum-felfogással párhuzamosan újra egyre nagyobb tért hódítnak a kortárs realizmus mai szószólói, akiket továbbra is címkézünk a már megszokott „népi”, „szociografikus” vagy „munkásírók” megnevezésekkel. Tar Sándor, mint az egyik ilyen szerző, halála után öt évvel egyre jobban kanonizált prózaíróink közé tartozik: már nem csak a magyar, hanem a fordításoknak (német, francia, finn stb.) köszönhetően a nemzetközi irodalomtörténet is ismeri. Miközben a nagyközönség a nevét elsősorban mint ügynököt, saját szavával: árulót idézi fel. Ez az írás is ezt a kontrasztos jelenséget próbálja körüljárni.


Hajdu Péter, Irodalom, történet, titok idegensé

Kategóriák:

Rögtön kiindulhatunk a kötetborító paratextusai által körülrajzolt problematikából, a sorozat címéből és a hátlap szövegéből, melyek szerint irodalomelméleti tanulmányokat fogunk itt olvasni, illetve a címben vesszővel kettévágott, mégis könnyedén meghallható másik kulcsszóból: irodalomtörténet. Történet és elmélet persze némileg mesterkélt szembeállítása, filológusi és teoretikus ész vitája mélyebb implikációkat is sejteni enged, ha például az irodalomtörténet-írás gyakorlata által fölvetett, s olykor megoldhatatlannak tűnő elméleti kérdésekre gondolunk – amit egyébként a kötet egyik tanulmánya is témává tesz –, Hajdu Péter elemzéseire mégis inkább a kétféle közelítésmód egymásban való közvetítése jellemző.


A halott és a hallott

Kategóriák:

– egy genealógiai metafora történetéhez –

 

„Hősszívű Tűdeidész, minek is kutatod születésem?
Mint levelek születése, olyan csak az embereké is.
Földre sodorja a lombot szél, de helyébe az erdő
Mást sarjaszt újból, mikor eljön a szép tavasz újra:
Így van az emberi nemzet is, egy nő, más meg aláhull.”
(Devecseri Gábor fordítása)
 
 

"A meghalni nem tudó bűn"

Kategóriák:

 

Hard-boiled-hagyomány a magyar irodalomban

 
„A detektívregény-szerzők egy csoportja (éppen a realistább, hard-boiled-típusú krimik képviselői) gyakran tettek szert gyakorlati tapasztalatokra is. Vidocq, a modern francia és Pinkerton, a modern amerikai bűnüldözés megalapítója emlékirataik révén is befolyásolták a krimiirodalom fejlődését....." A külföldi és magyar detektívregény-irodalom fejlődéséről, azon belül a "tollforgató detektívekről" ld. Varga Bálint monográfiáját (Magándetektívek. Agave Könyvek. Budapest. 2005.).