Az alkotmányozás itt abból indul ki, amit legegyszerűbben jogi fikciónak vagy a jog fikciójának nevezhetünk. Amikor olyasmit tételezünk, mint jogi fikció, még nincs birtokunkban a jog mint érvényes jogalap, hanem csak mint fikció, amibe a gondolkodás a maga úton levésekor belebotlik. S mivel a jog itt nem mint alap vagy jogalap merül föl, hanem mint fikció, megelégszünk azzal, hogy az alkotmányozást egy sajátos fikcióról költött gondolkodásnak, s ezt a gondolkodást magát is részben fikciónak tekintsük. Mindaddig legalábbis, amíg ki nem derül, hogy amibe így mintegy belebotlunk, nem valami fiktív csupán mint kitalált, hanem mint jogi fikció sajátos jogosultsággal és megalapozhatósággal rendelkezik, vagyis nem esetleges akármiként került az utunkba, amit ki is kerülhettünk volna. Arról kell tehát, végső soron, számot adnunk, hogy mi készteti a gondolkodást arra, hogy az alkotmányozást, akár csak fikcióként is, mostanság meggondolja.